Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Angyal Auschwitzból

2009.06.20

Angyal István, a magyar zsidó ötvenhatos

 

Kép „Angyal István életének legmeghatározóbb része az 1956-os forradalom volt, amelynek kitörésekor már közel 2 éve Ferencvárosban, az Üllői úton lakott. A Tűzoltó utcai ellenállók parancsnokává lett, mindenki annak tekintette, pedig hivatalosan senki sem választotta meg a posztra. Elképesztően karizmatikus egyéniség volt, és nem volt kérdés, hogy ő lesz a parancsnok. Nemcsak az őt körülvevő fiatalok, hanem az idősebb felkelők is felnéztek rá, és szó nélkül elfogadták intézkedéseit.”- nyilatkozta lapunknak Eörsi László történész, akivel Angyal Istvánról, Ferencváros és Budapest egyik legismertebb '56-os mártírjáról beszélgettünk. A Ferencvárosi Önkormányzat nemrég szobrot avatott a tragédiákban bővelkedő sorsú, fiatalon meggyilkolt forradalmár emlékére a Középső-Ferencvárosban lévő Salkaházi Sára parkban. Az ünnepségen körülbelül 60-70 ember vett részt, Gegesy Ferenc polgármester, valamint Bácskai János (Fidesz-KDNP), Pál Tibor és Kökény Mihály (MSZP) országgyűlési képviselők. Eljöttek az ’56-os Szövetség tagjai, Gyenes Judith, Maléter Pál özvegye, és megemlékező beszédet mondott Abody Rita, Angyal István családjának képviseletében.

 

- Angyal István több szempontból sem volt a mai szemmel szokványos ’56-os: zsidó családból jött, és forradalmárként is megmaradt marxistának .

- Kommunistává válása és zsidósága összefüggött egymással. 1944 nyarától a felszabadulásig ugyanis az auschwitzi haláltábor foglya volt. A felszabadulás után – sok más elhurcolt hittestvéréhez hasonlóan - a kommunizmus felé fordult, mivel az egy olyan kollektív és humanisztikus társadalmat ígért, amelyben nincsenek megkülönböztetések, igazságtalanságok. Érdekessége, hogy hithű kommunista volt, de sosem lépett be a Pártba - még a kezdeti, „legendás” időkben sem. Tűzoltó utcai parancsnoktársa és barátja, Csongovai Per Olaf ellenben párttag volt.

- Angyal István a forradalom kitörésekor mivel foglalkozott?

- Első, nagy személyes csalódása a „létező kommunizmusban” akkor érte, amikor egyetemi hallgatóként felszólalt a sztálinista jellegű támadások kereszttüzébe került professzora, Lukács György védelmében. Emiatt kirúgták az egyetemről, és el kellett mennie melósnak, többek között Sztálinváros építésében is részt vett. Autodidakta figura volt, aki nagyon hamar és önerőből sajátította el a szükséges tudást - elméleti téren ugyanúgy, ahogy fizikai munkásként is. Sztálinváros után többek között a MÁV építésvezetőjeként dolgozott, ahol a legutolsó segédmunkástól is megkövetelte, hogy tegezze, és akár éjszaka kettőkor is felcsöngette a főnököt, ha úgy érezte, hogy bármilyen méltánytalanság érte beosztottjait. Az igazság fanatikus híve volt, aki elhivatott kommunistaként melósait próbálta ideológiailag is kézbe venni; akár ebédibőben is Lenintől, Marxtól olvasott fel nekik.

 

Mind munkásai, mind értelmiségi barátai között – közéjük tartozott többek édesapám, Eörsi István vagy például az általa felkarolt Gáli József, akivel Auschwitzban ismerkedett meg - népszerű vezéregyéniségnek számított. Barátait támogatta, ösztönözte, és odafigyelt előrehaladásukra. Sikeres emberré akarta tenni őket. Emellett azonban eléggé önfejű és makacs ember volt, emiatt ment tönkre házassága is. Feleségével szerették és marták egymást. 1956 elején elváltak, majd amikor Angyal '56 után börtönbe került, felesége bejárt hozzá, újra egymásba szerettek, és szenvedélyes leveleket váltottak. Az új férj, Abody Béla író tudta és elnézte ezt.

- A hivatalos pártvezetés elfogadta volna a lelkes kommunista, ám önfejű Angyalt?

- Mint minden diktatórikus párt vezetői, ők sem szerették a maguk útját járó embereket. Angyal István emlékirataiban többször is megjegyezte, hogy nem volt egy „Fejbólintó János”. Kívülről tudta Marx és Lenin tanait, és ha a párt letért a kijelölt útról, szóvá tette. Rájött, hogy a gyakorlat, a rákosista figurák tevékenysége nem harmonizált az elmélettel. Már a honvédség alatt is nagy kritikus volt, egyik elöljárója jelentette is róla, hogy „lázít”. Emellett kiváló munkás volt, igazi sztahanovista, aki minden évben különböző kitüntetéseket, munkaérdemrendeket kapott.

- Angyal István vallásos, öntudatos zsidó volt?

- 16 évesen hurcolták el a koncentrációs táborba, ahol édesanyját és az egyik nővérét elvesztette. Ránk maradt emlékirataiban, vallomásaiban nem említi zsidóságát, nem lehetett vallásos. Feleségétől tudjuk, hogy valamelyik zsidó lapot járatta, talán az Új Életet - származása ennyiben jelent meg életében. Sokkal jobban ismernénk a múltját, ha nem rendelkezett volna úgy, hogy Üllői úti lakásában lévő jegyzeteit semmisítsék meg. Erőteljes zsidó identitás nem lehetett benne, magyar érzés annál inkább. Máshol nem tudta volna elképzelni életét, ragaszkodott Magyarországhoz, és elítélte az emigránsokat.

- A koncentrációs tábor tragédiája mennyire maradt meg benne?

- Vallomásaiban csak érintőlegesen és ritkán beszélt Auschwitzról, talán nem akarta sajnáltatni magát. A magyarországi zsidó szervezet viszont pont erre hivatkozva kérte, hogy mentsék fel a halálos ítélet alól.

 

Felmerült egy vitás kérdés, amely mindmáig megosztja a történészeket. Minden túlélőtársa úgy tudta, hogy a táborból nővére szökni próbált, elkapták, és testvére szeme láttára végezték ki. Mikor Angyal Istvánról szóló, nemrégen megjelent könyvemet írtam, előzetesen elküldtem a kézirat e részét Balogh Istvánnak, a Békés megyei holokauszt-kutatónak. Szerinte ez így nem történhetett meg, mivel a női barakkba nem vitték át a férfiakat.

- Édesapja, Eörsi István hogy emlékezett vissza Angyalra?

- Nagyon tisztelte, szinte idolként kezelte őt főként sziklaszilárd jelleme, kivételesen tiszta moralitása miatt. Apám totálisan materialista, ateista ember volt, de Angyalt talán „szent embernek” tekintette.

- 1956 megítélése mindmáig megosztja a közvéleményt. A forradalmárokat sokan antiszemitizmussal vádolják, és volt nyilasokat emlegetnek róluk beszélve. Angyal viszont zsidó származású volt. Tudták ezt róla forradalmár társai?

- Budapesten egy-két szóbeli atrocitást és fenyegetőzést leszámítva nem volt érzékelhető antiszemitizmus a forradalom alatt. Miskolcon, Hajdúnánáson sajnos előfordultak ilyen események, sőt gyilkosságok is, amelyek már a pogrom határait súrolták. Társai Angyalról tudhatták, hogy zsidó származású, bár ő ezt nem feltétlenül hozta szóba.

Angyal sosem támogatta az erőszakot, és határozottan elítélte a lincseléseket. Alapvetően nem tekintette ellenségnek a szovjeteket, sőt tárgyalni próbált velük és Kádárral, a békés rendezésért és egy jobb, szocialista társadalom felépítéséért.

 

Érdekes, hogy személyét '90 után is majdnem egyöntetű elismerés övezte. Még sok olyan volt forradalmár is tisztelettel beszélt róla, aki később a szélsőjobbra sodródott. Csurka István jól ismerte őt, közös társaságba jártak, együtt loviztak, bár később már nem akart nyilatkozni, tudni erről…

 

Angyalt sokan nem értették meg: hiszen forradalmár volt, de egyben meggyőződéses kommunista is. Pongrátz Gergely például - egy, harcok alatti tárgyalásuk közben - azt mondta neki: „Ha nem tudnám, hogy ki vagy, szovjet bérencnek hinnélek!”

 

Egyébként több zsidó származású vezetője és résztvevője is volt a forradalomnak. De ez a felkelők között nem volt téma, nem érdekelte őket, hogy ki zsidó, cigány, görög vagy éppen török. A közös cél számított.

 

Szilágyi Iván Péter

 

Eörsi László honlapja:

 

 

 

 

 

www.eorsilaszlo.hu

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete