Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az alkohol öl, pusztít és nyomorba dönt

2009.08.17

Írta: Namida

 

Ráébredve, hogy a fenti megállapítás talán sehol máshol sem igazabb, mint Oroszországban, ahol is két millió egyszáz ezer csak a hivatalosan számon tartott alkoholisták száma, és ahol évente fél millióan egyértelműen alkoholra visszavezethető okok miatt halnak meg- megelégelte a vezetés Puskin népének romlását.

 

Kép Mi tagadás, ahol a lakosságnak csupán huszonöt százaléka absztinens, és ahol vezető halálozási ok az ivászat (lévén a statisztikák szerint a férfiak 30%-a, a nők 16%-a állítólag emiatt lép át a másvilágra), ott van min elgondolkodni.

 

Soha nem felejtem el, amikor egy szentpétervári kiruccanásunk alkalmával a cukrászdában, a süteményes pult mellett felfedezni véltem egy hatalmas italos szekrényt.

 

Meglepődtem, furcsálltam, talán le is fényképeztem. Meglepődtem ezután, hogy a magas szellemiségűnek tartott fővárosban a könyvesek mellett italos bódécskák várnak az arra tévedőre, pályaudvarokban iszogattak az emberek.

Ilyesmi immáron lesz.

 

Mint a Pravdából kiderült, Dimitrij Medvegyev már június végén, a szociális és egészségügyi miniszternő, Tatjána Golikovával való találkozón kijelentette, hogy szükséges lépéseket tenni az alkoholizmus megfékezésére. A mai nap Szocsiban gyűlést tartottak, ahol egy átfogó intézkedési tervet kezdtek el kidolgozni.

 

Napközben 11 és 19 között lehetne megvenni a boldogítót, a kis bódécskák helyett már csak nagyáruházakban és éttermekben, 21 éves kor alatt nem volna kiszolgálás, szeptember elsejétől az erős, töményitalokat a pályaudvarokon sem lehetne elfogyasztani, emellett sörözni sem lehetne többet vonatokon, repülőn és hajókon, teljes reklámtilalom és persze a jövedéki adó megnövelése– csak pár a főbb javaslataikból.

 

Ismerős a helyzet? Azonban  az, hogy egy ilyen kemény alkoholstop, már ha egyáltalán véghez is vinnék- nem volna elég a sérült orosz lélek felépítéséhez, és a népbetegség kikúráláshoz, a döntéshozók fejében is megfordult.

 

Tiltani valamit ugyancsak kevés – emellett az átfogó intézkedési terv fogalmát sem merítenék ki ezek a lépések. Rávenni az oroszokat, hogy kevesebb töményt igyanak, kultúrált alkoholfogyasztást propagálni – pedig önmagában butaság volna, tartja maga Medvegyev is:

„Az embereket vissza kell vezetni az olyan értékhez, mint a munkaszeretet, szakmai sikerek tisztelete, versenyszellem, társadalmi elismertség” – mondja, amely azért rávilágít arra, hogy szerinte is a puszta iszákosságnál nagyobb problémákkal kell jelenleg szembenézniük.

 

Kép Jurij Levcsenkó pszichológiai területen dolgozó akademikus szerint manapság nem elég a kulturális és a szociális intézmény Oroszországban. A rendszerváltással lebomlottak a keleten egykor fontosnak tartott szocializáció bástyái is, a diákokból manapság nem válik kisdobos, vagy cserkészlány. Építőtábor helyett maximum színes kockákat rakosgatnak egymásra komjuteriken a fiatalok- ami pedig aligha nevezhető értelmes elfoglaltságok.

 

Medvegyev ezt látva fontosnak érzi a sport és a társadalmi szervezetek megerősítését, mint az alkoholellenes kampány harmadik pillérét a reklámtilalom és a fogyasztási korlátozások után.

 

Szó ami szó, igaza is van. Ha egy gyerek közösségi élmény, és normális, fejlődési lehetőséget magában rejtő hobbik nélkül nő fel, akkor nagyobb az esély, hogy később a vodka-ipar rabszolgája váljon belőle. Ami bár jelentős bevételt jelent az orosz államnak, hála az égnek immáron talán ráébrednek, hogy vannak ennél fontosabb szempontok is.

 

Igazán jó vodkát azonban csak Moszkvában ihatunk-  még ha öl, pusztít és nyomorban dönt is.