Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az igazi

2009.01.17

Menekülés az Igazi elől

 

                                     Szép, romantikus, összebújós száma a cikkhez:
                        http://www.youtube.com/watch?v=yNg_om_rfPQ&feature=related
 
Magyarországon, az elcseszett, kútba esett és onnan vészjóslóan kinyüszítő, vergődő házasságoknak nagy hagyománya van. Ez is egyfajta hungaricum. Pedig milyen szépen, meghatóan és emberien tudnak kezdődni ezek a kapcsolatok, Te belenézel az Ő szemébe, Ő a Tiédbe és egy örök, boldog közös élet körvonalai fakadnak fel a horizonton. Már-már sírunk, mert igen, itt sírni kell! 120 közös év, vagy még annál is több! Ugye, milyen szép is tud lenni az „igaz szerelem”? Az első percek, hónapok, év után azonban valami megváltozik (legalábbis az esetek nagy részében), a szerelem túlcukrozott, enyhén darabos pudingként elkezd kihűlni, teteje hártyásodik, masszív és egyre undorítóbb állagot vesz fel. Végül pedig jön az egymás mellett élés, és a nagy kérdés: mit keres ez a nő/férfi az ágyamban és főként az életemben...? ...nesztelen, puha talpain így tud belopakodni az unalom és az utálat csendes, diszkrét megszokása az emberi kapcsolatokba.
 
Kép Ez után a kis házassági kedvcsináló után jöjjön az apropó: új Márai darabot mutattak be a Török Pál utcában lévő Pinceszínházban. Címe: Az igazi. Már ez a cím is gyanús, túl szép, túl negédes, ha valakire azt mondják, „Megtaláltam az igazit!”, már elkezd gyanússá válni a dolog, és persze az illető... Mint a betyáros, csintalan kis kuvasz, aki szép, fehér, bozontos, azonban egy kis idő után -hasonlóan a házunkba engedése miatti lelkiismeretünkhöz- elkezdi mardosni gazdáját.

 

Szóval Az igazi... Az annak idején (is) nagy sikert aratott művet Márai legegységesebb és legértékesebb darabjának tartják. A nagy író, gondolkodófejedelem túl okos és őszinte volt a kommunista, diktatúrák meleg, de büdös bogarakkal teli köpönyegébe burkolózó Magyarországhoz. Sokáig elhallgatták... És nemcsak politika nézetei miatt, a nagy, emberi, lángoló kérdésekkel (plö szerelem) kapcsolatosan is metszően őszinte volt. Művein látszott, hogy ő is megtapasztalta a házasság sötét, idegesítő és felemésztő oldalát.
 
Az igazi c. kisregény egy sajátos, a Horthy-korszak úri és úriaskodó, álszent, de mindezt tartással viselő Magyarországában létező és éldegélő szerelmi négyszögről szól. Van benne megkeseredett fél-balek, fél-idealista férj (Varga Zoltán szenzációs előadásában) és álmai netovábbja: az aranyos, naiv, hallgatag és Bambiszemű, de legbelül annál számítóbb és vérszopóbb vidéki cselédlány (Bacsa Ildikó). A férj jó barátja, az Író (Mertz Tibor), aki (már!) fél a nőktől, Márai egy kicsit saját magát is belevitte ebbe a szerepbe. És persze ott van férjurunk boldogtalan, de jó házból való „hivatalos felesége” (Györgyi Anna), aki egy ideig csak nézi, hogy epekszik ura a cselédlány után, majd szenved, agonizál és végül kilép a Titanic-házasságból. Innentől kezdve válik igazán érdekessé a darab, hiszen a válás után Péter, az örök balek, keresztény középosztályból való, erősen neurotikus hajlamú úri fiú -bevállalva ezzel keveredésre finnyás társadalmi osztályából való számkivettséget- végre beleomolhat élete álma, zsenge és harmatos cselédlányuk karjaiba. Ez olyan szép, megható, egymásra talál a két szerelmes, a gazdag polgár és a Magyar Vidék szegény, Az Elveszett Falu árva virága. És mindenki boldog, megköttetik a második házasság! A szinte vallásos áhítatban, eksztázisban lévő férj már a közös családi urnát tervezi, és ekkor... Ebben a szent pillanatban, kiderül valami. És elkezdődik az érzelmi horror.
 
Ne egy Frei Tamás léptékű, szenzációra ál-felfedezésre, A Nagy Titokra gondoljanak. Csak egy apró, de annál kellemetlenebb felismerésre, arról, hogy létezik e az igazi!? És ha igen, kell a nekünk. És persze, mi kellünk e Őkelmének? És ha igen, vajon miért...?
 
Kép Ez egy gyönyörű, hiánypótló darab, főként a mai, érzelmileg deformált Magyarországon.Vallomás és vádirat a szerelemről, a csalódásról, az irigységről, a társas gyűlöletről és az azt követő egyhangú, de legalább őszinte magányról. Ajánlom minden férfinak, aki keresi Az igazit, és minden nőnek, aki plazak, szórakozóhelyek és diszkó wécék meghitt romantikájában tűsarkú cipőkben lépdel, kicsiny, piercinges ajkát lágyan felszegi és várja, hogy megérkezzen az igazi... Tudják, azon a fehér, sok lóerősön.
Szép darab ez és nagyon kell. Mert a szerelem megérdemel egy kis őszinteséget. A világ pedig egy tükröt, egy jó nagy, kicsit pókhálós, de annál többet mutató üveget.
 
Szilágyi Iván Péter