Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Becsöngettek!

2009.09.08

731 bátor ember-

idén nyáron is több száz diák nyaralhatott az önkormányzat támogatásával

 

Tanévnyitó: sokaknak a nyári unalom és malmozás vége, míg másoknak, gyakorlott iskolakerülőknek a horror kapuja. Pedig nekik is szembe kell nézni a ténnyel: vannak az életben nehéz, drámai pillanatok, amelyek csendesen, de alamuszin közelítenek felénk, aztán lecsapnak és benyel a mélység-jönnek, masszívan, mint a Cápa című filmben a műanyag állat uszonya. Ilyen a nyár is, meg a gyerekek, meg az idő múlása. Vége az iskolának, de már itt újabb „szezon”, ugyanazok az osztálytársak, akik közül a legtöbb enyhén szólva nem kedveli egymást vagy legfeljebb közömbös, de néha azért születnek jó barátságok is.

 

Kép

 

Tanévnyitón jártunk a József Attila lakótelepi Weöres Sándor általános iskolában, amelyet rikító zöld kerítéséről lehet megismerni. Nem tudom, lehet hogy csak nekem vannak rossz emlékeim a hazai alapfokú oktatásról, de felnőtt fejjel valami rém nyomasztó érzés belépni egy iskola kapuján. Egy kedves, töltött galamb alkatú tanító néni rögtön lecsap rám és kicsit gyanakodva kérdezi:

 

-Szülőnek tetszik lenni?-Na ennyi, ez kellett még, meg a gyerekkérdés J

Mondom hogy nem, újságíró vagyok. Kis csalódottság, de azért beengednek.

 

Az iskolaudvaron érdekes kép fogad, mintha egy humanista laktanyában járnék, éppen egy a várható fejleményekhez képest túl szép és túl megható tanévnyitó zajlik. A gyerekek felsorakozva, néma beletörődéssel hallgatják az aktust. Köztük fel-fel tűnik egy-egy a hőségtől és a munkakezdet miatt mártírarcú pedagógus-ők már látják: mi vár rájuk. Közben tűz a nap, egy kislány rosszul lesz, de a gyerekek hangulata alapvetően jó. Most ők a főszereplők, róluk szól ez a nap – még ha a nagykorúak által összeállított ünnepség egy kicsit ciki, avítt is nekik.

 

Kép

 

Simai Adrienn és Zelencsuk Kata nyolcadik osztályos tanulók konferálják fel a programot, aranyosak, lelkesek és nagyon lámpalázasak: Himnusz, Hónapsoroló (vers), Öcsényi legénycsúfoló (dal), Iskolabolygó (Miért van az, hogy nekem erről mindig a Terrorbolygó c. horrorparódia jut eszembe!?) és persze a jó öreg „Légy jó mindhalálig”. Nemecsek szelleme közöttünk kísért, az irodalomtörténet legszimpatikusabb lúzerje kiirthatatlan szereplője a hazai „ifjúságnevelésnek”.

 

Aztán jön az igazgató beszéd, Dr. Dobszay Ambrus igazgató beszéde kicsit hosszú, de legalább nem tankönyvízű. A gabona- és tiszteletkörök jegyében először köszönti a kerület megjelent nagyjait: Gegesy Ferenc polgármestert, a tőle külön ülő Pál Tibor országgyűlési képviselőt, Borsa Józsefet az önkormányzat oktatáspolitikai vezetőjét és kialakítóját. A díszvendégek a diákokkal szemben, elkülönítve, -tribün helyett most már- csak székeken üldögélnek, egyik másik beszélget, néhányan figyelnek, a polgármester rutinosan szemléli a rendezvényt, és örül, hogy árnyékban van. Egyelőre, de majd jön a kampány!

 

 

Kép

 

Az igazgató úr beszédében meglepően gyakorlatias és a fiatalokat tényleg érdeklő, érintő dolgokra is kitér:

 

„A nyári tanulásnak kiváló keretet biztosítanak az iskolai táborok. A mi iskolánkban 5 efféle táborról tudok, és nyilván a kerület minden iskolájában lezajlottak ilyenek és a mieinkhez hasonlók. Nálunk 8 héten át zajlott a nyári napközis tábori élet legkevesebb 24, legtöbb 62 tanulóval a lakótelep három iskolájából. Kollégáim beszámolói szerint mindenki jól érezte magát. Júliusban miénk volt Ferencváros balatonlellei tábora, ahol a mi jól sikerült egy hetünk előtt és után a többi kerületi iskola is megtarthatta hagyományos nyári táborát”-sorolja lelkesen a szünidei leltárt,

majd a nyár és a táborozás konkrét örömeit veszi górcső alá:

 

„A nyaraláson vagy a táborokban barátokra lehet szer tenni, új társakat lehet megismerni, lehet barátságokat kötni, sőt átélni az első nagy érzelmeket, nagyokat beszélgetni, összeveszni és kibékülni. Ez a tanulás épp oly fontos, mint a rendes, és bár erről sokkal kevesebbet beszélünk, valójában ez a képesség szükséges leginkább ahhoz, hogy megálljuk a helyünket a világban, sőt megtaláljuk életünk értelmét.”

 

A beszéd végén taps, nagy taps (amely igazgatói beszédéknél egyébként nem jellemző), majd a legkisebbeket, az elsősöket köszöntik kis ajándékcsomaggal a kilencedik osztályosok. Az elsősök stílszerűen az első sorban ülnek, nagyokat pislognak és olyan ijedtek, megszeppentek, hogy legszívesebben elhúznák a csíkot, hazamennének mamához és mindennapi X-Boxukhoz.                    

De azért mosolyognak is, amely jól kiemeli a tudományos tényt: ebben a korban bizony hullanak a tejfogak. Gyakorlott bokszolók szája lehet ilyen talányos, huzatos: csupa kis Mike Tyson-bébi, de inkább leendő South Park szereplő.

 

Kép Az ünnepség után az egyik tanteremben kis fogadás a kerületi celebeknek, majd felavatják az iskola névadójának emlékét állító, olvashatatlanul kicsi betűkkel íródott táblát. Szövege Weöres Sándor Testamentum című írása, Fillipi Mátyás 10.M. Osztályos diák interpretálásában.

 

Zámbori Mónika 11.M osztályos diák gyönyörű hangon egy megzenésített Weöres Sándor verset ad elő, majd jön Lackzkfi János József Attila-díjas költő, aki sok-sok kedvcsinálónak szánt idézettel próbálja meg bemutatni és a tanuló ifjúság körében népszerűsíteni Weöres Sándort. Nagyon igyekszik, produkálja magát és még imitálja is Weörest-amit leginkább a felnőttek értékelnek.              

A fiataloknak „weöres” csak egy szín, furcsán írva-sajnos itt tartunk...

 

„Egészen kicsi koromban láttam ezt a kicsi, ijedt tekintetű embert, író-költő-műfordító szüleimmel jártam nála. Bogyókból csináltam neki huszárokat, lovakat és úgy tett, mintha tetszenének neki”-mondja Lackzkfi János, aki még mindig hallja fülében Weöres hangját. Aranyos és emberi momentuma beszédének, egyfajta kései bűnbánat és nyilvános gyónás, amikor elmondja: gyerekként szülei unszolására sem látogatta meg a kórházban a nagybeteg költőt. Többször már nem volt alkalma erre...

 

Az emléktábla avatást Gegesy Ferenc polgármester és Dr. Dobszay Andor iskolaigazgató végzi, majd „lekonferálják” az ünnepséget. A tanuló ifjúság a tantermekbe, a politikusok pedig nagy fekete autóikba ülnek vissza.

 

Néhány kezdő szülő még ott marad, tipeg-topog egy kicsit, mi lesz most a gyerekkel!? Semmi különös, felnőnek és nagy magyarok lesznek-ahogy a kerület másik 4500 iskolása is.

 

A Weöres-iskolát elhagyva kis nosztalgiám támad. A kezdeti félelmet és rettegést felváltja némi csalódottság. Öregszem... Ezekkel a jól tartott gyerekekkel szemben én már nem mehetek nomád táborba, Balatonra sátrat verni és a régen oly lelkesen utált menzának is búcsút mondhatok... Pápá, vajas-lekváros kenyér-találkozunk a köv életemben!

 

Azért nem rossz iskolásnak lenni, főként itt Ferencvárosban, ahol még figyelnek egymásra az emberek és lehet elviselhető tanévnyitókat látni.

 

Szilágyi Iván Péter