Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Diana kiállítás Budapesten

2009.04.09

                                            

 

                                           Elton John-Candle in the wind

                                             

 

150 tárgy. Vajon ennyi lenne egy élet? Vagycsak ennyit érdemes, gazdaságos, etikus megmutatni belőle? Ezekre a kérdésekre valószínűleg már sosem kapunk választ, ahogy a brit bulvár sajtó által először lejáratott, kipellengérezett, meggyilkolt, majd bűntudatból és olvasóvesztéstől való félelemből felmagasztalt Diana walesi hercegnő személyéről sem lehet teljes, pontos képünk. Hazug világ ez, amely csak eszközként használja az értékes embereket.

 

Kép

 A Károlyi-Csekonics Rezidenciában lévő kiállítás szép, megható, lehet rajta szipogni és hüppögni, azonban nem teljes és őszinte. A Spencer-család által összeállított tárlat olyan mint egy tárgyakba öntött gyászbeszéd: Diana hercegnőből csak az idolt, a már-már szent nőt mutatja be.Pedig nagyszerű, de az esendő ember volt-és éppen ez tette feledhetetlenné. Mióta meghalt,  a hercegnőről nagyrészt csak szuperlatívuszokban beszélnek, pedig amellett, hogy anya és egy a szó jó értelmében vett nemes ember volt, nő is. Igen, megcsalta Károlyt (ahogy hideg, rideg férje is őt), igen, szeretője volt, na és? Egy walesi hercegnőnek nem lehet joga a boldogságra vagy a látszat,a közös fotók és házasság nevű, a család minden tagját szépen lassan felemésztő roncsderbi fontosabb lenne, mint a benne élő emberek boldogsága? Diana csak azt tette mint minden magával őszinte nő, a Nő. Nem alkudott meg a lelohasztó valósággal, tőle elhidegült vizes uborkaszerű férjével, hanem tovább és másnál kereste a boldogságot

 

A kiállítás anyagát a nemesi család tagjai és Diana fiai állították össze, természetes hogy ők csak a szépre és jóra kívánnak emlékezni. Meglepően visszafogott és korrekt módon nem beszélnek Károly hercegről, nem is dicsérik, csak néhány fotó és az esküvő részleteinek ismertetése alkalmával tudomást vesznek létéről. Ott mosolyog ő is fotókan és ennyi. Leretusálni mégsem nem lehetett, meg akkor és ott tényleg boldogok voltak.

 

Kép

 

 

 

 

A sajtó képviselői azonban megkapják a magukét, mikor előveszem fényképezőgépemet még a magyar vendégek közül is van, aki majdnem meglincsel... Joggal, Dianát ugyanis a szó szoros értelmében ők hajszolták a halálba. Mindezt a sajtószabadságra és a közvélemény tájékoztatására hivatkozva. Pedig ezek a nemes eszmék nem jogosítanak fel egyetlen magát paparazzónak nevező főállású kukkolót sem arra, hogy üldözzön másokat.

 

A Károlyi-Csekonics Palota méltó helyszín egy ilyen kiállításhoz, falain jól és hitelesen mutatnak a hercegnő képei. Ne számítsanak semmi szenzációsra, ez nem az a tárlat, amelytől tátva marad az ember szánk. Inkább egy kedves, nagy szeretettel és odafigyeléssel összeválogatott emlékhely, új mauzóleum, egy élet személyes, használati tárgyakba, ékszerekbe és csinos kosztümökbe sűrítve. Meg persze rengeteg szöveg, angol és magyar nyelvű táblák, a Spencer-család és a hercegnő életének története. A 300 éves múltra visszatekintő Spencer-család nőtagjai ugyanis mindig befolyásosak és politikus természetűek voltak és „kötelező” hagyományként vitték tovább a szegények, elesettek segítését. A tárlat szervezői külön termet szenteltek Diana jótékonysági akcióinak: magánvagyonán kívül elismert, közéleti szereplőként gyűjtéseket, jótékonysági rendezvényeket szervezett a lepramissziók, a taposóaknák áldozatait segítő szervezetek, angol gyermekkórházak és a nemzeti AIDS alapítvány javára. Ő volt az első közéleti szereplő, aki kezet fogott egy AIDS beteggel és leprásokat is meglátogatott. A kiállításon megtekinthető az a védőöltözék, amelyben taposóaknák sújtotta övezetekbe látogatott el.

 

A jó és szép dolgok mellett a tárlaton persze kiemelt szerepet kap a csillogás, az angol nemesi osztály elképesztő gazdagsága. Az első teremben sok száz éves családi ékszereket láthatunk, közülük kiemelkedik a hercegnő meanda díszes tiarája, amelyet különféle ékszerekből, értékes drágakövekből lett összerakva a XIX. század végén. 

 

Külön rész foglalkozik a Diana életének legfontosabb, de egyben legtragikusabb pillanatával, Károly walesi herceggel kötött házasságával. Egy vadászkiránduláson találkoztak 1981. februárjában, mikor nemsokkal később Károly megkérte kezét, Diana nevetőgörcsöt kapott, de igent mondott. Még abban az évben összeházasodtak, a St. Paul Székesegyházban tartott ceremóniát több mint 1 milliárd ember követte nyomon tévékészülékein keresztül, London kirakatai tele voltak képeikkel és gratuláló feliratokkal. A leendő királynak és feleségének két fiúgyermeke született, Vilmos és Harry.

 

Az ünnepélyes házasságkötés legszebb pillanatai, felvételei is megtekinthetők a kiállításon, a fehér falakra vetítve életre kel az akkor még boldog hercegnő. Továbbmenvén vitrinbe zárva láthatjuk elsárgult iratait, útlevelét, levelezéseit és Teréz anyától kapott imakönyvét.

 

Kép

 

 

 

 

A tárlat vége, utolsó pavilonja a hercegnő halálával foglalkozik, mindenhonnan Elton John híres emlékdala szól és elszórt, száraz, illatos rózsaszirmok felett részleteket láthatunk a temetési közvetítésből. Fojtogató, nyomasztó terem, főként az a kis kép, amely a hercegnő Spencer-birtokon lévő, kis tóval övezett kriptáját mutatja.

 

A Diana: The celebration című kiállítást a Titanic tárlatot is Magyarországra hozó Show Time produkció szervezi. Az 1500 Forintos belépti díj a Diana emlékére létrehozott jótékonysági alapítványt támogatja.

 

Bár hétköznap, kora délután mentem, csak úgy tolongtak az emberek a kiállításon. Magyarok és angol turisták egyaránt. Az elegáns, szépen kivitelezett és szellősen berendezett helységek lehetőséget adtak időutazásra, romantikázásra és sírásra egyaránt. A tökéletes ruhákból, estélyikből, brossokból és sztárokkal közös Diana-fotókból azonban inkább szomorúság, mint emelkedettség árad.

 

Szilágyi Iván Péter

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.