Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jó ARC a Bakáts téren

2008.10.17

Magyarországon a rendszerváltozás óta divat, népszokás lett a szomorúság, a pesszimizmus és a permanens legyintgetés. Heller Ágnes szerint „panaszkultúrában” élünk, valami nagyon nincs rendben a fejekben, és valljuk be: ezzel csak egyetérteni lehet. Elég csak felszállni a 6-os villamosra vagy éppen a hármas metróra, hogy a kisebb külkerületi járatokat és az ordító szegénységet, elhanyagoltságot ne is említsük: ennyi elvont, morgó, magába süppedt arccal David Lynch filmjeiben sem találkozni. Minden magyar mellé kellene egy pszichiáter, és persze minden magyar pszichiáter mellé egy nyugat-európai, de inkább amerikai kolléga.

 

Persze vannak még kivételek: a gyerekek, akik gazdasági világválság ide, politikai és társadalmi csatározások oda, még mindig képesek mosolyogni, örülni, nagyokat vigyorogva kimutatni tejfogaik fehérjét. Ők nem zombulnak, nem állnak be a reklamálók és örök elégedetlenkedők sorába. ...legfeljebb akkor tör ki egy kis, jól megkoreografált hiszti, ha mama (és főként pénztárcája) nem tér be a játékboltba, vagy nem produkál elég jégkrémet, gofrit és kólát a gyereknapon. Tehát van remény, amely stílszerűen: kicsi. De mint tudjuk, a kicsi szép.

 

Az utóbbi években -sajnos!- megszelídülő és pozitívba váltó Geszti Péter és csapata nekik és róluk hirdették meg első kiállítását, a Gyerek Arcot, amelynek megnyitójára és díjkiosztójára a Ráday utcai 2B galériában, magára a kiállításra pedig a Bakáts téren került sor. Aki valami nagyra, elsöprő erejűre, művészileg és esztétikailag kimagaslóra számított. ...nos nekik sem kellett nagyot csalódniuk, voltak szép rajzok, már-már művészi színkezelés, de itt nem ez volt a lényeg! Az első Gyerek Arc pályázat kiírása ugyanis teljesen másról szólt: „Legjobb dolog a világon. Neked mi? Alkoss!”-hangzott a kissé avítt felütésű, szocialista termelési versenyeket idéző felhívás.  A megszólított 6-14 év közötti gyerkőcök azonban -hála Istennek- nem ismerik ezeket a fogalmakat, nem tudják mi az a szocializmus és a közeljövőben valószínűleg termelési versenyeken sem kell részt venniük. Viszont nagyon megmozgatta fantáziájukat a kiírás, több mint 700 pályamunkát kapott a zsűri. Mint egy giga iskolai rajverseny. Lehetett festeni, ragasztani, sőt potenciális kockafejűek még digitális technikákat is felhasználhattak. Egy kikötés volt: A/4-es rajzlapon kellett beadni a műveket, tudják, a régi általános „isis” rajzórák és rajszakkörök elmaradhatatlan kellékén.

 

Igen sokszínű, kellőképpen figyelemfelkeltő és celebgazdag, a művészeti és médiavilág kiemelkedő alakjait felvonultató zsűri bírálta el a pályamunkákat: Geszti Péter művészeti és kreatív mindenesen kívül Dr. Lugosi Viktória író, a KOGART Baráti Kör elnöke, Majoros Zita képzőművész, művészpedagógus, Tilla (aki a műsorvezetés mellett „művészkedik” is) és Böröcz László a 2B galéria vezetője. A rendezvényt sok más szponzor mellett támogatta a Ferencvárosi Önkormányzat és a Ráday Kultucca Projekt is:

http://kultucca.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=12&Itemid=44. 

 

A Bakáts téri kiállítás már messziről feltűnt az arra járónak, a rajzokat ugyanis a templomot körülvevő tér mentén állították ki, egyfajta gyerek és művészetbarát kordont vonva-mert nálunk van ilyen kordon is. (Tényleg, mikor lesz az első kordonkiállítás?) Az elmúlt évtized során Budapest egyik jelképévé váló ARC Plakátkiállítás szervezői szeretik galériaként felhasználni a közterületeket -lehetőleg minél frekventáltabbakat-, ugyanis itt mindenki és mindig megtekintheti a kiállított alkotásokat. A Bakáts téren nincs sorban állás, utálatos pénztáros nénik, nyitvatartási idő, és legfőképpen busás belépők. Kedves terünk ideálisnak bizonyult ebből a szempontból is, hiszen nemcsak Ferencváros, hanem a szabad, pezsgő Budapest egyik kulturális csomópontja.

 

A gyerekrajzokat, festményeket nézegetve és ezáltal a mindig gyönyörű és békeidőket idéző Bakáts teret körbejárva, kellemes, megnyugtató érzések töltötték el az embert. A gyerekek még egyszerű formákban és dolgokban, az élet felnőttszemmel nézve hanyagolható és lényegtelen pillanataiban gondolkoznak. Piros kanapén feküdni és zenét hallgatni, míg anyu készül; bábozni; Berta patkánnyal vagy éppen Brunó kutyával játszani; búvárkodni a fürdőkádban; egy olyan világban élni, ahol minden csokiból van (szigorúan S. Norbi ajánlásával); shoppingolni a barátnővel és persze játékprogramokkal nyűni a számítógépet; most őszintén, vannak, voltak ennél szebb, örömtelibb dolgok? A gyerekek szerint nem és milyen igazuk van! (Na jó, a patkányt azért kihagynám.)

 

Az első Gyerek Arc kiállítás rajzait, vízfestékkel készült kis életképeit a nagy ARC műveihez hasonlóan kinagyították, plakátnagyságúvá alakították a szervezők. És ez így van jól: hadd lássa ország és világ, hogy létezik még boldogság, jó dolgok és nemcsak ecetes uborka fejű „búsmagyarokból” áll ez az ország.

 

Szívem szerint minden Budapesti számára kötelezővé tenném ezt a kis amatőr tárlatot. Nagyon ránk férne egy kis boldogság.

 

Szilágyi Iván Péter

liberalcafe9@gmail.com 

(Legyen Ön kritikus, küldje el véleményét vagy ajánljon programot!)

       

 

A mappában található képek előnézete