Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jobbik: Ferencváros fertőzött kerület

2008.12.09

A kívánt hatás és nemzeti hevület kiváltásához, a cikk fogyasztása közben hallgasson ide:

 

http://www.youtube.com/watch?v=kp-TG5v0emY

                                                       

...meg ide:

 

http://www.youtube.com/watch?v=TreqbWmMoMY

 

 

Sok időt vesz igénybe, erős koncentrálással jár, de végül sikerül: egy jó fajta Népnemzeti Nokiához hasonlóan lassan, de biztosan feltöltekezem nemzeti érzéssel a Jobbik FMK-ban meghirdetett gyűlésére tartva. Hideg, késő őszi nap és mint a szervezőktől megtudom, a helyszín sem méltó, de hát ez van. Ferencváros csak ilyen kültelki, koszvadt helyekből áll, holott a nemzet jobbik fele ennél sokkal többet érdemelne, minimum egy Kossuth teret, de inkább a Capitoliumot, esetleg holdjárót. Hadd vigyék a hírünket!

 

Kép

 

 

A „nemzeti radikálisokról” szóló hírek és tudósítások alapján valami félelmetesre, fel-fel törő, elállatiasodott ős-gonoszsságra számítok. Már előre borzongok. Csuklyás focidrukkereket vizionálok fáklyákkal és farkaskaszákkal a kezükben és géppisztolyos 56-os ex-veterán papókákat. Ehelyett igen érdekes és groteszk kép fogad a Ferencvárosi Művelődési Központ előtti placcon: sehol egy kósza tank, de a terület egyértelműen megosztott, csak itt nincsenek kordonok. Az egyik oldalon széltében-hosszában nagyjából megegyező, tekintélyt parancsoló kiterjedésű, de igen jámboran vigyorgó, kapucnis, borostás focidrukker cigizik, miközben leplezetlen bűntudattal pillantgat órájára. Az idő fölött végül a nikotin győz, legfeljebb lemarad egy kicsit a kezdésről, de sebaj: legfeljebb majd magában, utólag elénekli a Himnuszt. Mellette nemsokkal   Nagy-Magyarország felvarróval táskáján csibészes mosolyú, félhosszú hajú gimnazista álldogál, zsebéből frissen -gondolom kifejezetten  erre alkalomra- mosott Fradi sál lóg ki és éppen erősen hezitáló barátnőjét fűzi: „Jó lesz ez, hidd el. És nem tart sokáig!-győzködi a fekete rockszerkós kislányt, aki azonban hajthatatlan és elmegy, nem csigázza fel a mindent elsöprő nemzeti érzés.

 

 

Kép  

Az előtér másik oldalán tornán lévő gyermekükre váró anyukák, kisebb hányadban apukák várakoznak. Ők is bagóznak, egyik kezükben a gyerek tornacucca, másikban ropogós Marlboro. Néhány elvileg domináns hím is van köztük, apuci -féle, ők a babakocsik tolására vannak beosztva. Mielőtt még elmerülnék e sajátos, kerületi családi csendéletben, elkezdenek az emberek befelé szállingózni, kezdődik a gyűlés! A művház nagytermének ajtajában csüggedt, nemzeti ereklyéket és kitűzőket árusító férfi üldögél. Az asszony is ott van, de csak kellő távolságban. Elég otthon elviselni a közelségét. Odamegyek, mire emberünk rögtön megkínál egy „Nemzeti naptárral”, csak 2000 Ft! Mosolygó búzaföldek, kislányok és persze a Kárpátok képei. Inkább kihagyom.

 

                                                 De hol vannak a bocskaik?

 

Masszív félház fogad a pár száz fős nagyteremben. A résztvevők többségét eleinte a szervezők teszik ki, akik minden betérőtől rögtön elkérik ajánlószelvényét. Nálam nincsen, de azért bemehetek. A széksorok igen foghíjasak, százan ha lehetünk. Dühöngő, harcra éhes tömegek helyett csak a nagy magyar valósággal szembesülök: néhány megkeseredett, idejét és energiáit itt kitöltő nyugdíjas, ex-fidesz fanok, komplett MIÉP-családok (atya,fiú és gyerek, egymás mellett, kezükben gyűrött nemzeti sajtó) ...és nagyon jó csajok. Valószínűleg a szervezők barátnői lehetnek és a nemzeti népesedéspolitika kétségtelen pozitívumaira hívják fel a figyelmet. Természetes késéssel néhány tinédzser korú Jobbik rajongó is befut, kapucnis pulcsijukon  külföldi rock és metál együttesek logói. Viszont sehol egy bocskai, mente-de mi lesz akkor a volt úri szabókkal?

 

Kép

 

 

Először az est szpíkere, a nemzeti rendezvények tb. kisdobosa, Novák Előd Attila köszönti a nézőket. Most nincs nála a kis, 48-as dob, elvégre nem a Kossuth téren vagyunk. A MIÉP-ből kiszeretett, jelenleg a Jobbik táborát erősítő szemüveges, bölcsész kinézetű fiatal harcos köszöntőjében humorizálni próbál. Kevés sikerrel, de ide úgyse röhögni jöttek az emberek. Megtudhatjuk, hogy a mindig („éjjel és nappal”) hazudó, csalárd közvélemény-kutatók állításával szemben a Jobbik erős. Csak ez az adatokból nem látszik. Azonban vannak más, eltitkolt (!) kutatási eredmények is: egyes felmérések szerint 7, de inkább 9 százalékon áll a nemzeti jobb. Az est végére ez a szám -és a vele járó önbizalom- már felkúszik 15 százalékra is, Vona Gábor mozgalmi elnök pedig már Jobbik kormányról beszél.

 

Kép

 

 

                                                        A Pannon Puli

 

A nemzeti jobb párt@s hercege előtt azonban maga a jelölt, Szegedi Csanád kap szót. Jó kinézésű, kicsit húsos és először nagyon félénk harmincas. Aztán egyre inkább belejön, belelovalja magát és előbújik belőle a vérszomjas... Puli. Mindenki megkapja a magáét, elsőként persze a gaz, áruló és csak jogilag, személyigazolványa alapján magyarnak számító Gyurcsány következik. A jelölt többször is kimondja az áruló ál-magyar nevét, de csak nem éri el a várt hatást: lehet, hogy a berekedés veszélyes hideg, zimankós időjárásra tekintettel, de egyetlen árva pfujolást sem hallani. Bezzeg a régi MIÉP gyűléseken, csak úgy zengett a sok érces torok!

 

Szegedi Csanád elmondja, hogy Borsodban született és így teljesen átérzi a ferencvárosiak „cigány-karanténba” zárt helyzetét. Neki nem kell elmagyarázni, hogy mi az a cigánybűnözés... De azért ő elmagyarázza nekünk. Szó esik Tomcat cigányok álltak megszurkált kopogtató-cédula gyűjtőjéről, Olaszliszkáról és a cigány horda által legyilkolt Szögi tanár úrról, egy börtönről, ahol mindenki cigány a személyzetet leszámítva, és jön egy kis horror is: Gadnán két cigány gyerek megerőszakolt és „felszeletelt” egy 90 éves nénit. Borzasztó, de hát ez van, ilyen ez a világ. Budapest és Ferencváros „fertőzött” terület, nem elég, hogy tele van liberálisokkal, még cigányok is lakják...  Vona Gábor Jobbik elnök később, keresztény megbocsátással szívében azért hozzáteszi: szavaikat és minősítéseiket persze nem minden cigányra értik („Mindenkinek vannak rendes, dolgos cigány barátai.”), csak a többségre. Mert az ilyen, ezt mutatják a „tények”, amelyeket bővebben nem ismertet. 

 

Kép

 

 

                                            Gát utca, avagy a Pokol tornáca

 

Szegedi Csanádtól még azt is megtudhatjuk, hogy ő bizony nem kevesebbre: győzelemre számít. Mert a Jobbik olyan erős, hogy még itt, a „fertő” közepén is győzni tud. „Önök persze nem fertőzöttek, azért vannak itt!-teszi hozzá szelíden, arcán angyali mosollyal. Szent István nézhetett így gyarló magyarjaira. Rögtön leszögezi, hogy Ferencváros nagy része azért veszélyes, civilizációt csak tévében látott vidék. Már-már Tolkient, de inkább Dantet idéző, elborzasztó és megremegtető  jelzőkkel festi le a Gát utcát, amely a Jobbik-szlengben a Pokol tornáca.

 

A remény azonban nem halt meg, mert itt van Szegedi Csanád. Aki győzni fog és akkor végre lesz egy igaz magyar ember a nemzetveszejtő, hazáját külföldi spekulánsoknak kiárusító parlamentben. Az egyre vérmesebbé váló jelölt beszédében persze szó esik Dunaszerdahely-szégyenéről („Gyurcsány Ferenc csak a szlovákokat siratta!”) és a már-már mohácsi szintű nemzeti tragédiaként tálalt 2006-os októberi 23-ai eseményekről. Az addig helyét kereső Csanád ekkor ébredt rá küldetésére, miközben azt kellett látnia, hogy a Gyurcsány-zsoldos rendőrök kiverik a nyugdíjas nénik kezéből a nemzeti színű zászlót.

 

Végül felidéz egy kedves, emberi történetet az árpád-sávos zászlókról. Nagy siker, a 3200 önkormányzatból már vagy 100 szóba állt a Jobbikkal és átvette tőlük a megtépázott hírnevű, kizárólag a történelmi emlékezetet szolgáló zászlót. Még egy kis sztorizásra is jut idő: Szegedi Csanád egy magyar érzelmű könyvesboltban nemrég véletlenül belebotlott egy úrba, aki éppen árpád-sávos zászlót akart venni, otthonra, mert sose árt az a háznál.

-De mégis milyen méretűre gondol?-kérdezte tőle az eladó.

-Nekem mindegy, de kiteszem, ha idegesíti „ezeket”-na, ez volt a csattanó, ha nem vették volna észre.

 

Kép

 

 

                                              

 

                                                   A magyarok nagy asszonya

 

Vona Gábor Jobbik elnök kicsit rezignáltan lép a mikrofonhoz. Szemében már-már könnyekkel emlékezik meg a valaha volt MIÉP frakcióról, majd a Jobbik „már európai parlamenti képviselőnek számító” EP-listavezetőjéről, Morvai Krisztináról beszél. A Nagy Asszonyt említve láthatólag elérzékenyül, de aztán túllépve saját meghatottságán meglepő fordulattal a genetikáról kezd értekezni- miközben megkéri a jelenlévő liberális kémeket, hogy most jegyzeteljenek, mert ugye ez az ő kedvenc témájuk. Öntudatosan közli, hogy ő bizony Attila király leszármazottjának tekinti magát. Semmi baja a finnekkel, de köze sincs hozzájuk. És persze szóba jön a nemzet aggasztó fogyatkozása is: „Erősek a génjeink, de mégis mi vagyunk, leszünk kisebbségben! Mert nem vagyunk elég jók az ágyban-vonja le arcán kaján mosollyal a konklúziót, mire hátul a „nemzeti kiscsajok” felnevetnek. Budapest lévén szóba kerül a metróépítés is, amely Vona szerint az egész korrupt, mutyizós rendszer jelképévé vált. Bizonyítéka is van a nagy lenyúlásra: „Azért építenek annyi metró állomást és mozgólépcsőt, mert azokban van a haszon-ejti ki száján a nemzeti radikális szitokszót. Beszédében kitér a választások másik két esélyes jelöltjére is, elsősorban a nagy „rivális”, Bácskai János fideszes induló kapja meg a magáét: „Ha bejuttatják a parlamentbe, ő is csak egy lesz a sorban. A következő héten már  a nevére sem fognak emlékezni!”-mond jövendőt Vona Gábor, akinek képviselőtársai egyébként több tucat helyen, önkormányzatban működnek együtt a Fidesszel. De ez őt, jelen esetben nem zavarja.

 

                                                           Mit tenne Árpád apánk?

 

 Kép

A Jobbik rendezvénye fórummal zárult: az egyik felszólaló lelkesen ecseteli, hogy ő nem nagyon csípi a cigányokat, de azért hozott néhányat magával az ő kopogtató szelvényeikből is. Szegedi Csanád nevére kitöltve! A jelölt és az elnök erre egymásra néz, bizonytalanul elmosolyodva: „Vajon mit tenne Árpád apánk e kényes helyzetben...?”, „A fertőzött, cigány kopogtatót elfogadni nem bűn?”-ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavaroghatnak ifjonti fejükben.

 

Ezen a ponton otthagyom a fórumot, hadd cikázzanak tovább a gondolathadak. Kicsit nagyot nyelek a kijárat előtt, de senki sem kapcsol le, sőt még egy Nagy-Magyarország alakú, valamilyen nehezen meghatározható termékcsoportot promotáló matricát is kapok. Kint már sötét van, de a fórum valószínűleg még sokáig el fog tartani. Lassan, de kossuth téri hévvel battyogok hazafelé a Haller utcán, önkéntelenül is átpillantva a Gát utcára. Nézem, nézem, erőltetem szemem, de egyetlen ördögöt sem látni. Biztos, csak rejtőzködnek, vagy a jó dunai-szél elvitte a kénkőszagot...

 

Az művház előtt újra találkozom a MIÉP-családdal, hazafelé tartanak, egymásba karolva. Sietnek, mert holnap munka van, korán kell kelni. A legkifejezőbb az idős ember arca, kopaszodik, homlokán hatalmas barázdák, szemében mély szomorúság. Kabátja csak a benti megvilágításban tűnt újnak, valójában igen régi, gyűrött darab. Haragudni akarok rá, de ehelyett csak megsajnálom. Mert az ő ráncai és elkeseredése rajta van minden meggyötört magyar arcon. Értük is felelősek vagyunk, azért hogy végre megtalálják az elkeseredésből és gyűlöletből kivezető utat.

 

SZIP