Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kürtöskalács és akasztás

2009.10.04

Ferenc Napi Búcsú

 

koncert, templom, anyázás és jó írek

 

Kissé kaotikus, ébredezően szombat esti hangulat és fáradt, de azért kitartó közönség fogad a Bakáts téren, a nagyhírű katolikus templom előtt felállított színpadnál. 8 óra felé jár az idő, éppen az ír dallamokat amerikai folkzenével és néha elég penetráns, humorosnak szánt, de inkább urológiai ihletésű beszólásokkal fűszerező BlackRiders együttes ad koncertet.

 

Kép

 

 

Az 1996-ban alakult zenekar már rendelkezik arany és platinalemezzel és szívesen látott vendége a hazai és külföldi fesztiváloknak, kaminonos- és motoros találkozóknak, és nem meglepő módon az ír táncháznak. Végigjárták az összes szomszédos országot és elcsatolt területet. De eljutottak Nyugatra és olyan vadregényes helyekre is, mint Szerbia. Külön szeretnek bor- és sörfesztiválra járni-aktív fogyasztással egybekötve. A zenekar tagjai Patakfalvi „Patyó” László, Selmeczi „Levi” György, Kovács József László és Vajda Tibor már mind 50 felé járnak, kellő tapasztalattal, viszonylag jó... Pontosabban még elviselhető-bár alapvetően a dugás és az útszéli pillangók örök érvényű témái körül forgó poénokkal. Viszont nincs sörhasuk, nem alszanak el koncert közben és igen lelkesen nyomják zenéjüket. Igen tehetséges ál-részegek, más zenészek ilyen beszólásokra csak minimum egy liter Plusz Bor (azaz tablettás nedű) elfogyasztása után képesek. Ők viszont józanok, még cigi sem lóg szájukból és külön köszöntenek minden, minimális lelkesedést mutató nézőt.   A főként környékbeli lakásaikból előbújó, sötétedés láttán előmerészkedő érdeklődők először még nincsenek sokan és józanok, de aztán rákapnak az abszolút Lagzi Lajcsi-kompatibilis, ír gyökerű hejje-hujjára. Lelkesedésük konstans összefüggést, szilárdan felfelé meredő grafikont képez a környékbeli sátrakban árusítható sör, bor és mindenféle rettentő szagokat árusító, de annál ütősebb „kemény szeszek” mennyiségével.

 

Kicsit eltávolodva a színpadtól és lelkiekben megerősítve 3 deciliter elvileg cserszegi és elvileg fűszeres borral, körbejárom a Bakáts teret. A legszórakoztatóbb látványt kétségkívül az UPC tök üres sátra nyújtja, a kitett és Internet hozzáférléssel megáldott PC-k látványa egyetlen fesztiválozót sem gerjeszt be. A kopasz, de ahhoz képest csak épphogy kigyúrt biztonsági őr magányos, eltévedt Bambiként üldögél a sátorban, körülötte üres székek. Kutyára unja a banánt, már menne haza elektromos sokkolójával körbekergetni az asszonyt a lakásban. A már-már festői jelenetet, műtermi üldögélést csak néhány lelkes rajkó szakítja meg, akik időnként odarohannak a sátorhoz, felborogatják a székeket, mire az őr feláll, ordít, menne utánuk, de ők gyorsabbak-így csak édesanyjuk és egyéb szép számban jelen lévő rokonságuk emlegetése marad számára kárpótlás gyanánt. Ez a jelenet pár tucatszor megismétlődik és egyre szórakoztatóbb. Legalábbis kívülről nézve.

 

A templom háta mögött, valószínűleg a Jobbik előretörés hatására árpádsávos, piros-fehér bodega álldogál. WC-nek tűnik, de lehet egy visszaesett orosz szatellit, tropára ment űrhajó is. Senki sem mer bemenni, mivel a rejtélyes létesítmény tarfejű őre (hol vannak már a pacifista, mindig piás, de könnyen kijátszható wécésnénik) minden potenciális betérőre olyan agresszívan néz, amely hatásosabb, mint egy egy tripla dózisnyi hasfogó.  

 

Kép

 

 

A vásár egyébként olyan mint mindig: drága, de melyik búcsú nem az? Viszont legalább nem műanyag ételeket, hanem pomot, pom-pomot... Szóval „kenyérlángost”, meg jófajta  fognyüvő Barbi-rózsaszín vattacukrot árulnak. Tudják, amelyiknek olyan finom, zamatos  Bambi-fogkrém íze van. Kapható még halmokba paholt krumpli- és medvecukor (kivételesen nem krisnások, hanem jó pénzű, de hiányos fogazatú kereskedők árusítják őket). A medvecukor olyan hosszan és masszívan kígyózik.

 

 

Valahol hátul használt könyveket is árulnak, nem túl nagy pezsgést keltve, annál népszerűbb viszont az az étel, amit egy korhű, de enyhén retkes játékvasúton szolgálnak fel, és még állítólag finom is. Ez valami MÁV-os kaja lehet, vagy bújtatott BKV városi-vasút kampány. Kocsis-szendó-a Nagy Vezér emlékére.

 

Visszatérve a templomhoz, elégedetten konstatálom, hogy többen vagyunk és a hangulat is fokozódik. Néhány jó kedélyű hajléktalan is beszáll a buliba. Egy hiányosan borotvált, ötvenes fél szaki, fél playboy pedig annyira leissza magát, hogy még feleségét is megcsókolja.

 

Kép Az árusok kilenc felé elkezdenek pakolni. A kürtöskalács sütő ablakára megfejthetetlen okból  felfújt gumi pókemberke van felakasztva. Nyakán beszédes hurok, abszolút hallott. Vajon mit jelképezhet ez -tünődöm-, talán a gaz akasztgató Kötél László settenkedett a vásározók közé? Vagy csak Pókember annyira utálja Obamát, hogy öngyilkos lett? Sosem fogjuk megtudni.

 

 

A BlackRiders koncert hangulata egyre paprikásabb lesz, egy-két anyázást is eleresztenek a zenészek, amelyek sértően hangzanak pár méterre a feddően feléjük magasodó katkó templom bejáratától.

 

Kép Nagy előny és jó pont a szervezőknek, hogy a nézőtérre egy csomó pad van kitéve. Sok résztvevőnek mondjuk el is kell a támasz. Alapvetően a középkorosztály és néhány  koncert-kutya van jelen. Kihozták őket, összekötve a sétáltatást a zenehallgatással, és persze az ivászattal. Szegény ebek idegbetegen pislognak az óriási, dübörgő hangfalak árnyékában, látszik: számukra ez a Pokol Tornáca, a Végső Kutyafuttató. Jól mutatnak a kutyasétáltatást tiltó áthúzott kutya táblák mellett.

 

Végül elmegyek. Sajnos nem egy szép lánnyal, csak úgy, egymagam. A Pinceszínház sátra köszön el tőlem, nem sokan vannak benne, színvonalas kínálatával alapvetően kirí a bazári összképből.  Nem is tudom, mit keresnek itt, de azért jó hogy eljöttek.

 

Aztán elhagyom a teret, amelyet a szervezők szép emlékű, sokat látott kordonokkal kerítettek el a külvilágtól, az autósoktól és a Kossuth teret a Bakátssal összetévesztő hobby-radikálisoktól.A templomot körbevevő kis kert, sétalórész kő padkáján néhány fejét láthatólag züllésre adó fiatal ül és vár, hátha lerészegednek maguktól is. Ők az igazi hívők!

 

A Bakáts teret körülvevő házak lakói feltűnően csendben vannak, szinte már gyanús hogy egy bakiabálás, méltatlankodás sincs. Vagy éppen töltenek, vagy relaxálnak, vagy már megsüketültek és így mindegy nekik. Bár meg kell jegyezni, korántsem zavaró a hangerő. Egy átlagos vasárnap déli, családi asztal borogatós, proli ebéd sokkal hangosabb ennél.

 

Ezen az estén is túl vagyunk, mindenki részeg és boldog. Jó néha egy kis fesztivál-kell a népnek és feledteti a lelohasztó, de annál kiszámíthatóbb hétköznapokat.

 

tudósítóinktól

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.