Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem lehet két Hazád!

2009.07.11

Nem lehet két Hazád

 

 

 A füvesítési programom végeredménye 50%-os lett. A kertem bizonyos részein csodálatos zöld gyep díszeleg nagy büszkeségemre, más részein, ahol a kutya szokott mászkálni és pisálni, viszont sivatagos részek jelentek meg. A tanulságát le kellett ennek vonnom, nem lehet egyszerre szép angol gyep és kutya a kertben. Mindkettő értékes valahol, de el kell dönteni, hogy vagy ezt vagy inkább azt akarom, mert együtt csak fél megoldás minden, hiába áldozok rá munkát és pénzt. Családunkban demokrácia van, a gyerekeim bejelentették, hogy a kutya marad és kuss, így én fájó szívvel ugyan, de feladtam az angol gyep megvalósításának projektjét. Viszont a kertem egy, a kutya elől elrejtett zugában, új projektet fogok indítani, én leszek a mikro bio paradicsom termesztő Nagy Gazda.

 

Kép

 

 

Valami hasonló helyzetig jutottunk az SZDSZ-ben is el mára. Vagy gyep, vagy kutya. Olyan ez az állapot, mint egy rossz házasság. Amelyik az utolsókat rúgja, amelyiknél már csak egymás rugdosására maradt energia. Ahol már mindkét fél tudja, hogy együtt tovább nem megy, ahol mindkét fél ráébredt arra, hogy a házasság megjavítására már saját magukban sincs érdemben igény. Egy párt, pont úgy mint egy házasság közösségvállalást is jelent egymás irányába. Saját magamon is látom, hogy semmi kedvem közösséget vállalni már Kóka Jánossal és az ő köreivel. Gondolom mind hallottátok tegnap megnyilatkozni, Fodor Gábor szeptemberi képviselői lemondásáról. Most mondhatnám, hogy emberileg ez volt az utolsó csepp, amitől Kóka János a szememben nem csak politikai, de emberi tekintélyét is elveszítette. De ez így nem lenne igaz, hiszen azt már ez előtt is elveszítette nálam, ez az újabb enyhén szólva is gusztustalan és tisztességtelen megnyilatkozása, csak megerősítette, hogy jól ismertem ki a személyét.

 

Ritter János feltette kérdését az OJEB-nek, hogy magyarázatot kér arra, hogy mitől tartja magát az OJEB jószolgálatinak, a jószolgálatiság miben merül ki náluk, mert a betartásnak semmi köze a jószolgálathoz. Azt is megérdeklődte tőlük, hogy miben merül ki náluk az etika fogalma. A bizottságot értette. Nem kapott erre a kérdésére természetesen választ. Ez úgy látszik nem olyan téma, amire képes lenne az OJEB azonnali választ adni. Talán azért, mert maguk sem értik, hogy mitől? Gittegyletek hoznak elfogult politikai döntéseket. Hova tűnt az SZDSZ?

 

Már csak egyetlen egyet kell aludnunk a küldöttgyűlésig. / Kált nem számítom ide, mert ő addig még vélhetőleg többet fog, de ő speciális eset. / A küldöttgyűlésen el kell döntenünk közösen, hogy kutyát, vagy gyepet akarunk e inkább. A küldöttgyűlésen valamelyik projektet le kell véglegesen zárni és annak gazdáitól el kell köszönni. Ha lehet békésen. Ha lehet. Ha Kóka János mellé áll a küldöttek többsége, akkor nekünk, a vele szembenállóknak kell meghoznunk vélhetőleg a távozás döntését. Hogy utána mi legyen, új párt, vagy a békés semmi, az egy másik kérdés, amin utána kell majd elrágódnunk. Viszont persze az is igaz, ha Kóka Jánosék maradnak a küldöttgyűlésen kisebbségben, akkor nekik kell meghozniuk a döntést a távozásról. Természetesen közülünk és közülük is a mezei talpasok hada dönthet úgy, hogy beáll inkább az új irány mögé és azt követi tovább fegyelmezetten. Akik így döntenek, maradnak. Romok romján.

 

Nem tudom mi lesz holnap. Tisztességben, és becsületben kéne reménykednem, de ma már nem tudok. Mert mennyire tisztességes és egyenes dolog lenne például, ha Kóka János felállna a küldöttgyűlésen és megkérdezné a párt legfőbb döntéshozó fórumát, hogy támogatni kívánjuk e abban, hogy ő maradhasson a frakció vezetője, kérhetne magával szemben egy bizalmi szavazást és annak eredményének megfelelően hozná meg saját maga a döntést arról, hogy akar e továbbra is az SZDSZ-ben politizálni. Ha én lennék az a frakcióvezető, akivel szemben annyian fogalmazták már meg párton belül, hogy nem látják szívesen a pozíciójában, biztos ezt tenném meg. Ő pedig biztos, hogy ezt nem fogja megtenni, mert tudja milyen eredmény jönne ki és görcsösen ragaszkodik a pozíciójához, hogy a küldetését teljesítse. Miközben az SZDSZ a végére minden esélyét elmulasztja az életben maradásnak. Kóka János azt mondta, tisztességgel kell az SZDSZ-t eltemetni. Csakhogy nekünk nincs szükségünk sírásokra. Az SZDSZ él, csak beteg, de meg fog gyógyulni, a gyógyulás akadálya, pedig éppen az a valami, amit Kóka János érkezésével honosodott meg nálunk, aminek létezése előtte az SZDSZ-ben ismeretlen volt.

Tudom, hogy mi vagyunk a többség, akik nem akarjuk temetni az SZDSZ-t. Tudom, mi vagyunk a többség, akiknek nem csak meséltek arról, mit jelent az SZDSZ, hanem érezzük, és ezért fáj látni azt a megcsonkítottat, ami mára lett. Minden küldöttet arra kérek, hogy jöjjenek el vasárnap a küldöttgyűlésre, ne üljenek fel azoknak a híreszteléseknek, hogy nincs értelme. Jöjjenek el és hozzanak felelősségteljes döntést a hogyan és kivel továbbról. Döntsük el, kutya vagy pázsit.

 

Rózsa Misi