Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


nyílt levél

2009.07.02

Nyílt levél

egy szerencsére csak volt

egészségügyi miniszterhez

 

Kedves Miniszter!

 

Kép Hadd kezdjem azzal, hogy remélem Ön jól van-mi, magyar betegek nem. Pontosabban azóta jelentősen javult közérzetünk, hogy Ön lemondott. Szép, örömteli nap volt az a magyar nép életében, piros betűs ünnep, megért volt egy tűzijátékot, de inkább –célzott- díszlövést J Persze ambuláns ellátás nélkül, mert az ugye drága.

 

Ön elment, de „egészségügyi reformnak” csúfolt csődtömege itt maradt velünk, ahogy a bezárt kórházak, a megszüntetett ágyak helye, a kirúgott és megsértegetett orvosok és nővérek és azon emberek emléke is, akik a reformok következtében vesztették el életüket.

 

Ön lemondása óta nem nyilatkozik a sajtónak. Nem mintha valakit érdekelne a véleménye, addig jó ameddig csendben van. Lemondásakor tett –sokakból örömkönnyeket kiváltó- búcsú sajtóközleményéből tudjuk, hogy büszke „forradalmi” reformjaira. Ennek ellenére érdekes módon emberek közé menni –testőrök nélkül- nem mer. Sőt, már saját kollégái is megvetik! Gratulálunk, csak így tovább!

 

Kép Egy történetet szeretnék elmesélni önnek, volt orvosomról. Tudja még vannak tisztességes magyar orvosok. Ilyen volt Lichtenberger György fül-orr-gégész Professzor Úr.  Nemcsak beszélt a betegekről, gyógyította is őket. Professzor Úr nem tett különbséget szegény és gazdag beteg és kórház között, csak végezte a munkáját. Közben elvesztette feleségét, akinek életéért példás módon küzdött. Még Svájcba is kivitte gyógyíttatni-sajnos kevés sikerrel.

 

 

 

Életének -felesége halála után- egyetlen értelme maradt: a munkája, pontosabban hivatása. Ezt vették el önök tőle, mikor megszüntették (avagy az önök szavajárásával élve „átszervezték”) a Rókus Kórházat. A Professzor Úrnál ekkor telt be a pohár, vállalt műtétjeit még elvégezte, aztán golyót repített fejébe. Elvesztettünk egy jó orvost és egy kiváló embert.

 

Önt és utódjait a történtekért büntetőjogi felelősség nem terheli. Erkölcsi azonban igen! Ennek ellenére maga jól él és még a Magyar Köztársaság Parlamentjének vendégszeretetét élvezi, havi százezreket keresve. A mi pénzünkből, többek között az öngyilkosságot elkövetett professzor árvává tett, nagykorú lányának adóforintjaiból.

 

Kedves Miniszter, Ön ma még befolyásos ember, aki egyelőre még a Parlamentbe jár be, de orvosként jól tudhatja, hogy az élet márcsak olyan: egy idő után majd más állami intézményeket is kénytelen lesz látogatni. Például kórházba menni, azon egészségügyi intézmények valamelyikébe, amelyeket Önök lehetetlen helyzetbe hoztak és a csőd szélére jutattak. És tudja mi lesz a legviccesebb? Azon orvosokra és nővérekre lesz ráutalva, akiknek kollégáit, rokonait az Önök intézkedései munkanélkülivé tették vagy éppen külföldre száműztek.

 

Ezek az emberek emlékeznek Önre, ezt sose feledje!

 

Ennek szellemében kívánok hosszú életet és jó egészséget!

 

egy magyar beteg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tomio@freemail.hu

(Olga, 2012.07.09 20:17)

Valóban csodálatos ember volt, nagyszerű orvos, világhírű tudós, erkölcsös férfi. Meg vagyok döbbenve. Nem tudom, valaha is kiheverem-e, amit most itt olvastam. EZ RETTENETES!!!!!