Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rendőrbúcsú Ferencvárosban

2009.09.01

Dr. Horváth Imre rendőr őrnagy, a Ferencvárosi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályának vezetőjét 12 évi ferencvárosi szolgálat után előléptették és a továbbiakban az ORFK Közrendvédelmi Főosztály osztályvezetőjeként fog dolgozni, alezredesi rendfokozatban.

 

Kép

 

 

A humoros kedvű, igen közvetlen és magas beosztása ellenére is fiatal, leendő alezredest a kerületi rendőrkapitányságon búcsúztatták kollégái, Dr. Béres László ezredes, rendőrkapitány és Gegesy Ferenc a kerület polgármestere. Az őrnagy több mint 11 éve dolgozik Ferencvárosban, pályáját Soroksáron kezdte járőrként, majd a Rendőrtiszti Főiskola 3 éves képzése után 1998-ban alosztályvezetőként kezdett dolgozni a Ferencvárosi Rendőrkapitányságon, 2006-tól a közrendvédelmi osztály vezetőjévé léptették elő.

 

A jövőben az ORFK-n fog dolgozni osztályvezetői beosztásban: „Mindig fenntartunk neked egy helyet-mondta kollégájának meghatottan Ferencváros rendőrkapitánya, aki büszkén, de a távozás miatt kicsit szomorúan dicsérte fiatal kollégája képességeit, sok sikert kívánt neki és külön kiemelte, hogy a -most még csak- őrnagy nemrég végzett a az ELTE Jogi Karát. Gegesy Ferenc polgármester elmondta, hogy Horváth őrnagy úr általános elismertségnek örvend-stílusa és „magaviselete” miatt. Sok sikert kívánt neki a jövőre nézve. Dr. Horváth Imre őrnagy meghatottan köszönte meg a neki adott ajándékokat (többek között egy Fradi-pólót és egy 1940-es svájci aranyórát) és elmondta, nagyon szeretett Ferencvárosban dolgozni. Elmenni is csak a karrier lehetőség miatt megy el, de mindig szeretettel fog visszaemlékezni kollégáira és az itteni jó hangulatra: „Köszönöm Kapitány Úrnak a bizalmat! Nehéz időszak volt, sok megpróbáltatással, de sikerült. Nagyon jó állomány van itt, főként a régi kollégák miatt.”

 

Kép

 

 

A Haller utcai rendőrkapitányságon rövid, ünnepi állománygyűlés keretében búcsúztak el a kerületi szolgálata és munkája során sokat látott és kapott rendőrtől. A kapitányság kicsit lepattogzott, de kellőkép masszív ajtaján belépve tipikus ferencvárosi sokaság és kép fogad, már reggel 10-kor nagyobb a sorban állás, mint a Ipod és mikró osztáskor Media Marktban.

 

A panaszokat felvevő fiatal rendőr csak tűr, egyszerre húsz helyről szólítják és lamentálnak, de állja a sarat. A jelenlévő panaszosok egy része rutinosnak, visszajáró vendégnek látszik, mintha hazajönnének-színes sokaság. Egy ingerült úr –aki munkahelyéről kéredzkedett el feljelentést tenni- arra panaszkodik, hogy lelopták házukról a biztonsági kamerát, mögötte népes család várakozik, de ők nem sietnek. Türelmesen várják a sorukat és élvezik a spontán műsort.

 

Horváth őrnagy búcsúztatása után interjúvégre kaptuk a távozó ünnepeltet és Dr. Béres László rendőrkapitány ezredes urat:

 

Dr. Béres László: Együttműködésünk 2007. december 17-én, hétfőn kezdődött…

SZIP: Így emlékszik a pontos napra?

B.L. Nálam a dátumok napokat és órákat is jelentenek. Ekkor jött be hozzám Horváth úr, Imre. Előtte informálódtam és nagyon jó véleményt kaptam róla. Bejött, leült és kérdezte, hogy keressen e új helyet magának? Ránéztem és viccesen megkérdeztem: „Orvos látott már!?” Mármint engem, mert szerintem az a vezető enyhénszólva komoly hiányosságokkal küszködik, aki megjelenik egy új munkahelyen és az ott jól funkcionáló dolgozókat lecseréli… Nagyon jó vezetői és végrehajtói állományt kaptam. Csak a közalkalmazotti állománnyal voltak komoly gondjaim és szinte teljesen le kellett cserélni őket.

-Milyen problémák voltak velük?

-Nem tudták miért járnak be… Valószínűleg az én felfogásomban van a hiba, de megkövetelem az őszinteséget. Az ajtóm mindig nyitva van, ha valakinek gondja vam. Erről azonban szeretek először mindig én tudni. Itt nincs helye kísérletezésnek, az összes többi munkatárs eredményét és megítélését veszélyeztető elvtelen akciózásnak. Ezt nem tűröm el soha senkitől! Horváth úr… Imi maradt és ennek nagyon örültem, rengeteg tartalék van benne, amelyeket elődeim nem fedeztek fel benne. Remélem, hogy hamarosan ezredes lesz, sőt: meggyőződésem, hogy lesz ő még tábornok is. Együttműködésünk fantasztikus volt, egyik szemem sír, a másik nevet.

 

Kép

 

 

SZIP: Milyen területeken dolgozott őrnagy úr és mekkora sikerrel?

BL: A közrendvédelmi állományt, azaz az „egyenruhásokat” kellett összetartania. Nehéz helyzetben lévő állományt kellett irányítania. Türelmes, toleráns embernek ismertem meg.

SZIP: Vitáik voltak?

BL: Nem szeretem és támogatom a vitákat. Korábbi feletteseimtől azt tanultam, hogy a vitának nincs értelme, nem vezet sehova. Azonban rendőrkapitányként –ha  a másiknak van igaza- el kell  ismernem ezt. Még akkor is, ha beosztottjaimról van szó. Nálunk ez így működik, remélem ez nem volt hátrányos senkire nézve sem.

SZIP: Őrnagy Úr, hogy került ide a kapitányságra?

Dr. Horváth Imre: Ez egy hosszú történet, egy napig tudnék róla beszélni. A volt osztályvezetőm javaslatára jelentkeztem ide. Nagyon hamar beilleszkedtem, az első naptól kezdve jól éreztem magam. Akkor azért még más volt a közeg, több idősebb kolléga dolgozott itt, de ma is jó a hangulat.

 

SZIP: Nagyon laza, könnyed volt rendezvényük hangulata. Ez elüt a rendőrségről kialakított, szigorú, hierarchikus képtől.

BL: A családiasság és otthonosság feltétlenül szükséges, egészen addig, ameddig kollégáim ezzel élnek és nem visszaélnek. Közvetlenül kell hivatalosnak lenni, úgy hogy ez ne gerjesszen feszültséget. A munkatársak érezzék rajtam, hogy nem felejtettem el: én is őrmesterként kezdtem.         

A vezetőben kell lennie egy jó értelemben vett csibészségnek, ami ehhez a munkához kell, ezenkívül partnerségnek és együttműködésnek.

-Őrnagy Úr, többek között a nem kifejezetten pacifista, hippi beállítottságú Fradi-tábor fékentartásáért is Ön felelt. Nem lehetett egy hálás feladat…

 

Dr. Horváth Imre: Nem volt és sosem lesz az. Az elmúlt év folyamán hat esetben volt szurkolói rendbontás, kettő nagyobb, két kisebb. Nehéz őket kezelni, kell hozzá egyfajta mentalitás, a lényeg, hogy nem szabad félni. Több mint 300 meccsen vettem részt, egy ideig a tűzvonalban, majd osztályvezetőként kapitány úrral együtt szintén a helyszínen irányítottuk a munkát.

 

SZIP: Kemény helyzetek, támadások érték?  

HI: Rengeteg volt, dobáltak kővel, táblával, kordonnal, csapágygolyóval. Ezt fel kell tudni dolgozni, de az élet megy tovább.

SZIP: Következő alkalommal azért nem volt egy kis gyomorgyörcse, mikor „meccsre ment”?

HI: Rendszeresen jártam pszichológushoz-csak vicceltem. Ezeket a szituációkat tudni kell kezelni, minden Fradi-meccs tele van meglepetésekkel, bármikor történhet valami, de ez ad egyfajta izgalmat, és ha megoldjuk, az egy kész sikerélmény.

 

SZIP: Milyen kép él Önökben a ferencvárosi emberekről?

BL: Olyan, mint bármely más kerületről. 15 évig voltam a XIII. kerületben, majd más belső kerületekben. Minden kerület különbözik és megvan a maga elkövető köre. Ebben a kerületben lényegesen több bűncselekmény történik, mint egy kisebb, belső kerületben. Minden pillanatban történhet valami, de ez nekünk öröm, kihívás is egyben.

HI: A Ferencvárosban szerencsére elindult egy egészséges folyamat, a tömbrehabilitáció és a lakosság részben kicserélődött.

SZIP: Az új lakókat könnyebb kezelni?

HI: Kevesebb velük a probléma. Jól szituáltak, új házak, csillog-villog a kerület. Új házak és új emberek kellenek.

SZIP: Önök hol laknának a kerületben?

Mindketten: A sétáló utcában, a Ráday egy régi polgári házában.

 

Szilágyi Iván Péter