Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Volt egyszer egy Ferencváros

2009.03.18

                                    Középső-Ferencváros egykor nagy falu volt

 

Gondolták volna, hogy a mai ferencvárosi tömbrehabilitáció, az új házak helyén egykor szántók, falusias vidék volt? Sárga villamosok, kínai és gyros árusok helyett állatokkal lehetett találkozni a Mester utcában és főként németül beszéltek egymással az emberek, zsidók és német betelepülők egyaránt.  Beszélgetés Gönczi Ambrussal a Ferencvárosi Helytörténet Gyűjtemény vezetőjével, aki immár 10 éve dolgozik a Gyűjteményben.        

 

Kép

                                                                                                                                                                                    

 

-1998 óta várjuk a látogatókat, 2006 szeptembere óta működünk itt a Ráday u. 18. szám alatt. Az Erkel utca felől lehet megközelíteni minket. Gyűjtemény vagyunk, a tárgyi emlékektől kezdve egészen a hang- és videó felvételekig gyűjtünk, feldolgozunk és bemutatunk mindent, ami Ferencváros történetéhez kapcsolódik. 1000 tételes könyvtári részlegünk van, több ezernyi kis nyomtatvánnyal (dokumentumok, képeslapok stb.), több száz példányos térképtárral és 10-12 ezer darabos fotótárral. Vannak tárgyaink is, a legrégibb egy 1938-as árvízszintjelző tábla. Gyűjteményünk a XX. századot szinte teljesen lefedi a kávéházi csészéktől egészen a menükártyákig. 1792. óta viseli ez a terület a „Ferencváros” nevet, így több mint 200 évet ölel át kerületünk története. 2-3 ezer látogató keres fel évente bennünket.

-Kik jönnek, érdeklődnek elsősorban?

-Nagy részben kerületi emberek, olyanok akik most költöztek ide vagy őseik régen itt laktak és családjuk történetét, emlékeit keresik. Sok turista is érdeklődik, köszönhetően a Ferencvárosi Önkormányzatnak, aki megteremtette a feltételeit annak, hogy ide a forgalmas és népszerű Ráday utca mellé költözzünk, egy a korábbinál jóval nagyobb ingatlanba. A gyűjteményi anyag folyamatosan bővel, főként a kerületi tömbrehabilitáció miatt: épületeket lebontanak, újjáalakítanak és mi megpróbáljuk az épített múlt emlékeit megőrizni. Átlagban havi két alkalommal nyitunk meg kiállításokat és tartunk filmvetítéseket ferencvárosi vonatkozású játék és dokumentumfilmeket bemutatva, az alkotókkal való beszélgetéssel egybekötve.

 

Kép -Számos házat lebontottak a rehabilitáció során, milyen tárgyakat, részeket mentettek meg belőlük?

-Sajnos egész kapukat, házfőket nem tudunk megmenteni. Nagyon jó kapcsolatunk van a megújulást menedzselő önkormányzati irodákkal, fél évvel a munkálatok előtt tudjuk, hogy melyik épületeket fogják lebontani, megújítani. Mi nem vagyunk hatóság, de kimegyünk a helyszínre, végigfotózzuk és a megmaradt dokumentumokat, tárgyakat, emléktáblákat megpróbáljuk megmenteni.

-Hogy tapasztalták, az önkormányzat a kerület felújítása során mennyire volt tekintettel a történelmi múlt értékeinek megmentésére?

-Személyes véleményem szerint az önkormányzat megpróbál minél több értéket átmenteni, részben vagy teljes egészében. A várost járva azt tapasztalom, hogy ez sajnos nem minden kerületre jellemző, sok helyen nyomtalanul tűnnek el emlékek, épületek. A Mester utcában több olyan megújított épület van, amelynek homlokzatát megőrizték eredeti formájában. Sok építészetileg fontos ipari épületet is  megmaradt, új funkciót kapva, például a Máriássy utcában lévő Borjú Vágóhíd.

-A személyes tárgyakhoz hogy jutottak hozzá?

-Voltak olyan, amelyeket ferencvárosi lakosok hoztak be, például a Viola vagy éppen a Mester utcában működött hentesüzletek tulajdonosainak leszármazottai. Ezeket raktározzuk, majd lehetőleg kiállítjuk. Van olyan, hogy kimegyünk a helyszínre, ahol megkapjuk a nagypapa vagy dédpapa használati tárgyait. Számunkra nagyon fontosak a helyi kisipar vagy kereskedelem emlékei, ezek a kereskedelmi ágak ugyanis mindig fontosak voltak a kerület életében. 1848. és 1956. emlékeit pedig tematikusan, újságba feladott hirdetések útján gyűjtöttük. Sokan évtizedekig őrizgetnek maguknál ilyen tárgyakat. Ezek vagy egy konkrét eseményhez kötődnek vagy egy intézmény, vállalat történetét jelenítik meg, a Vágóhíd eszközeitől kezdve a Zwack gyárból való régiségekig, Unicumos üvegekig. Teljes családok történeteit őrizzük dokumentumokban, írkák, kosztkönyvek, fotók formájában. A most Bonbonetti Kft. néven működő Budapest Csokoládégyár teljes 1972-es termékmintáját megkaptuk, a Tibitől kezdve a Budapest csokoládéig, ezek üres dobozok, becsomagolt falapok.

 

 A kiállításokon ugyanis nem magát a terméket mutatták be. A Caola Thaly Kálmán utcában működő elődjének is vannak termékmintái nálunk, WU2, Odol, Líbiába küldött kozmetikai termékek arab felirattal.

-1848-ról milyen emlékanyaguk van?

-Sajnos nincsenek tárgyaink vagy dokumentumaink az időszakból, pedig a forradalom során számos helyi polgár és munkás közreműködött. Sok később hírnevet szerzett ferencvárosi lakos vett részt az eseményekben, például Vidats János, a Márciusi ifjak neves tagja, aki részt vett a szabadságharcban, halálra ítélték, majd kegyelmet kapott. Később az agg, magukat ellátni képtelen 48-as honvédeket ellátó Soroksári úton lévő pesti honvéd menház első parancsnoka lett. Ma egy benzinkút van a helyén, mivel megsemmisült a világháború során. A Ferenc József Takarékpénztár elnöke is lett, amely később csődbe ment és ezért önkezével vetett véget életének (Ma mikor tenne ilyet egy megbukott bankár?-a szerk.). De van nekünk Lenkei utcánk, amely a 14. aradi vértanú emlékét őrzi, akit azért nem végeztek ki, mert a börtönben megbetegedett és elméje megbomlott. Czuczor Gergely papköltő, 48-as szabadságharcos és elítélt nevét is őrzi ferencvárosi utca.

-Vajon miért maradt fenn olyan kevés tárgy ezekből az időkből?

-Csak nálunk nincsenek, de a Hadtörténeti Múzeumban, a Kiscelli Múzeumban és a Budapesti Történeti Múzeumban bőven van tárgyi anyag.  

 

Kép

 

   

-Hogy nézett ki Ferencváros a szabadságharc éveiben?

-Teljesen más volt mint most, két fő résszel, amelyeket az akkori Rákos-árok osztott ketté. A körút egyik oldalát a polgárság lakta, míg a másik oldalon a régi, paraszti világ emberei. A belső részen,  a Kálvin téren és környékén már kezdetben is kőből épült házak voltak, itt lakott a kor jómódú polgársága. Gyárak is épültek itt, például a Pál Utcai fiúkból ismert Dohánygyár, ahonnan gittet gyűjtöttek a regény szereplői. A Mester utca második oldalán rövid ideig falusias közösség működött, egyszintes, paraszti világot felidéző épületekkel, kisiparosokkal, kiskereskedőkkel, akik nagyrészt háztáji jellegű gazdálkodást vezettek. Voltak szántók is. Az ipar erősödésével felértékelődtek a telekárak és többszintes házakat építettek a helyükre. A 30-as, 40-es években ezt a részt még nem is hívták Ferencvárosnak. Fontos még, hogy az Üllői út és a Gubacsi út által határolt területen működött a Pesti Lóversenypálya.

-Népszerű volt a lovi?

-Nagyon népszerű, évente kétszer rendeztek nagyobb versenyeket. Pest „Ferenc-Külvárosa” a kispolgárság és agrár lét szélén lévő kiskereskedők lakhelye volt, de ez a világ egy-két évtized alatt eltűnt és helyébe bérkaszárnyák sokasága, azaz a jó öreg „Franzstadt” került. Itt olyan munkásemberek laktak, akik valamelyik ferencvárosi gyárban dolgoztak. Ezek bárházak voltak, saját tulajdonossal, háziúrral.

-Nemzetiségi, vallási szempontból kik laktak itt '48-ban?    

-Az emberek nagy hányada, német betelepülők és zsidók egyaránt németül beszéltek. A református vallásúak beszéltek csak magyarul, ők elkülönültek.

 

Szívesen várunk mindenkit, akit érdekel Ferencváros múltja, keddtől-szombatig nyitva vagyunk és örömmel vesszük, várjuk a felajánlott tárgyakat, emlékeket!

 

Szilágyi Iván Péter

 

A képek forrása a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény.

 

A mappában található képek előnézete Volt egyszer egy Ferencváros

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.