Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


District 9

2009.09.21

District 9: mindannyian UFÓ-k vagyunk

 

 

Kép Az utóbbi évek, sokszor giccsbe hajló és szájbarágós tolerancia filmjei után a héten végre egy normális darab került a mozikba. Egyenesen Dél-Afrikából és ez benne a gyönyörű. Végre nem egy újabb hollywood-i rémálom! Témája: az „ufókérdés”-így szép magyarosan megfogalmazva.  A  District 9 ugyanis különös szemüvegen át nézi és mutatja be a rasszizmus és szegregáció problémáját: a kirekesztés áldozatai a filmben nem emberek (zsidók, cigányok vagy kínaiak), hanem földön kívüliek. Szokatlan, felháborító, de elgondolkodtató parabola. Fel lehet horkanni miatta, de tény: sok ember tényleg úgy tekint a kisebbségekre, mint egy idegen fajra. 

 

Mint az UFÓ-kra, amelyek ebben a filmben különösen, már-már nevetségesen csúnyák és idegesítően kerregve kommunikálnak-kívülről nézve teljesen mások, mint az emberi többség.      

         

Csak a külsejük más, különben ugyanolyan érzelmeik vannak, gyerekeiket szeretik és védelmezik, egymást pedig segítik. És hálásak, ha emberi módon bánnak velük. Több mint 1 millióan vannak. Mivel a társadalom képtelen befogadni őket, pletykákat és rágalmakat terjesztenek el róluk, amelyekre a szenzációhajhász média rögtön ráugrik és ezzel bűnrészes lesz a kirekesztésben. Végül megszületik a verdikt, közbelép a többség lincshangulatát kiszolgáló állam és a jólfésült, magukat demokratának és úriembernek maszkírozó végrehajtók, öltönyös kápók külön „negyedet” (amely a nácik gettóit szimbolizálja) alakítanak ki az űrlényeknek. Hogy elszeparálják őket a hőzöngő és felháborodott -csak biológiailag emberi, de erkölcsileg rég lenullázódott- többségtől.

 

 

Kép

Házaknak csúfolt ólakat kapnak, bekerítik területüket, ahonnan nem mehetnek ki. Az érintett kisebbségek képviselői akár meg is sértődhetnének azon, hogy csúnya, csápos agresszív lényekhez hasonlítják őket, hogy kétségbe vonják ember mivoltukat. Pedig a kíméletlenül őszinte rendező nem véletlenül használja az ember-állat hasonlatot: a rasszisták és nácik többsége a zsidókat vagy cigányokat ugyanis nem tartja embernek-csak túl sunyik, gyávák ahhoz, hogy nyíltan „leállatozzák” őket. Inkább indokokat keresnek, amelyekre hivatkozva beléjük köthetnek és kerülő úton bizonyíthatják be a „fehér faj” felsőbbrendűségét. Darwin szerint valamikor mindannyian majmok voltunk, de vannak, akik úgy látszik nagyon ragaszkodnak ehhez a státushoz és ma is azok maradtak. Nagy, fehér büdös majmok...

 

Neil Blomkamp dél-afrikai rendezőnek és forgatókönyvírónak nem kell bemutatni, hogy mi volt az az Apartheid. A világnak és főként a „bevándorló barát” Nyugat-Európának sajnos igen.       

             

Dél-Afrika vezetői hatalmukat társadalmuk bőrszín alapján történő kettéosztására építették,  a gyűlölet és a közös ellenség a legjobb kovász... Hosszú évtizedekig a pofátlanság és arrogancia csúcsait döngetve, a 10 százaléknyi fehér kisebbséget a 90 százaléknyi fekete többség felé emelték-rendőri erőszakkal és törvénybe iktatva a megkülönböztetést. Külön buszok, parkok, padok. Ha egy fehér megütött egy feketét, az nem üthetett vissza-különben jött a börtön. Végül ez a diktatúra is megdőlt, a feketék is szavazójogot kaptak és Nelson Mandelát választották meg első elnöküknek.

 

 

Kép

 

A District 9-ben -a szó szoros értelmében- Földhöz ragadt, űrhajójukkal Dél-Afrika felől távozni képtelen űrlényekkel csinálják végig ugyanezt. Az emberi többség először megijed tőlük: „Hű, nézd, UFÓ és milyen rondák, akik kijönnek belőle!” Majd érdeklődve tanulmányozni kezdi őket, mint az állatokat, egy-kettőt befognak, mengelei módszerekkel kísérleteznek velük-miközben a médiában azt sulykolják, hogy emberi körülményeket és lehetőségeket fognak az új jövevényeknek adni. Pedig csak kihasználják és megvetik őket.

 

Kép

 

Ebben persze az űrlényeknek is megvan a maguk hibája, belecsöppenek egy idegen, barátságtalan világba, amelyet érthetően elutasítanak és nem akarnak beilleszkedni. Bár egy ilyen társadalomba én sem igyekeznék... Az állam lakossági nyomásra 28 év után kitelepíti őket a városból, kipaterolják az egész kolóniát a város szélére, a gettóba, ahol afro-amerikai bandák zsebelik ki és veszik hülyére őket.

 

Kép

A District 9 nem a tolerancia filmek undorító fajtájából való, nem elfogult és nincs happy end a végén: a náci tiszt és megkínzott foglyai, a szkinhead és szétrúgott arcú afroamerikai szomszédja nem borulnak zokogva, bocsánatkérések közepette egymás nyakába. Sajnos nem ilyen egyszerű a világ.

 

Kép A District 9 scifi-be burkolt társadalomkritika-a legkeményebb fajtából és nemcsak a múltról szól.  A hazánkban is felmagasztalt Nyugat-Európa nagyvárosaiban ugyanígy karámokba terelik a  színesbőrűeket és minden más bevándorlót. Jogaik nincsenek, szinte ingyen dolgozhatnak, viszont mindenki utálja őket. A Districk 9 aktuálisabb mint valaha!

 

A film vége pedig tanulságos: kettő szerencsés a fogva tartott űrlények közül elszáll, vissza se néznek. Míg a többség marad, változatlan és valami dermesztő rasszizmussal körülvéve.

 

Talán kéne nekünk is néhány űrhajó...   

 

District 9; új-zélandi sci-fi, 112 perc, 2009; Rendező: Neil Blomkamp; Szereplők: Nathalie Boltt, Sylvaine Strike, Sharlto Copley, Jason Cope